rozsdás szögek a fiókban

Nem vagyok én egy templomba járó valaki. Van hitem és azt úgy magamban szépen fényezem.

Tegnap megcsörrent a telefonom.

– Eljössz velem templomba, ÉRTE imádkozunk ?!

Sok minden átfutott a fejemen:  Nem vagyok még teljesen egészséges, köhögök, izzadok, lépek tízet és elfáradok….. Aztán hirtelen az is beugrott hogy mi a fenét csinálok, kifogásokat keresek? Pont Én? A templom az nem lehet egy rossz hely, ott biztosan nem fogok vissza betegedni.

– Igen, ott leszek – mondtam.

Szavakkal nem tudom leírni amit ott éreztem. Az a sok ember, aki valakiért eljött, hogy a gondolataival segítsen. Az a csend, az imák amik nem hétköznapiak voltak és ÉN az érzéseimmel: nem érezek senki iránt megvetést, gyűlöletet.

Annyira bizom és látom magam előtt, hogy minden jó lesz. Sokan vagyunk és a jó legyőzi a rosszat, a SZERETET az ami mindennél fontosabb.

Többet nem hagyom, hogy megbetegítsenek. Most nagyon erősnek érzem magam. Kellett nekem ez a pihenés, annyira tudom mit akarok és mit fogok csinálni.

Most egy nehéz időszakon megyünk keresztül, de tudom és érzem legbelül, hogy ezt valamiért mi át kell éljük. Valamire tanít minket.

Tiszta szívemmel bízom!

Csend van, olyasfajta belső csend. Nincs vihar, vitorlázunk szép csendesen a tengeren.

Ha az ember nem akar megpihenni, megállítsák.

Szörnyű érzések voltak, talán nem is voltam pár napig Önmagam. Csak feküdtem, izzadtam és persze a makacsságommal szövetkeztem: – Nincs semmi bajom. Egy kis megfázást bárki kibír. Aztán igazából nem is az volt.

Megszívtam, itt fekszem négy fal között, egy büdös kórházi szobában. Fekszem, mert egyebet más semmit nem tudok csinálni. Állandóan szúrnak, mert megtehetik. Már lassan várom, hogy hozzák a tűt és érezzem ahogyan megy az ereimbe az egyik legerősebb, legcsípősebb vegyszer. Ma mondtam is, hogy lehet függő lettem. Vicces ugye, hogy várom hogy hozzák? És a fájdalom nem fájdalom már, hanem élvezet.

Tudom miért vagyok itt. Tudom mi a feladatom. És vállalom….. teljes mértékben. Mert mindent megtennék… És tudom, hogy most nem csak egyedül szenvedek, hanem szenvedünk és minden helyére alakul. A jó mindig legyőzi a rosszat és a szeretet….. na a SZERETET a legerősebb a világon.

Imádok mindenkit aki velem van. Most tudom igazán azt, hogy kikért érdemes!

köszönöm!

és íme az utolsó bejegyzésem:

” úton, új cipővel az új élet fele utazott kopott bőröndjével.

ha megkérdezték miért? a válasz halkan : bizalom  keresése.

tudta, hogy bárhová érkezik nem fog rózsaszín vattacukor felhőkből harapdálni.

elkezdődött a változás korszaka.

játszva. színesen. csendben. kakaó-t iszogatva. “

Régen nem csak rengeteget olvastam, de írtam is. Arról álmodoztam, hogy majd ha nagy leszek írónő leszek.

Semmi sem lehetetlen ugyebár, de azóta voltam tanárnő, titkárnő, képviselői irodavezető, gyermekvédelmező és most könyvelő.

Mintha megéreztem volna 2011 – ben a kakaó mellett, hogy nem lesz minden rózsaszín. Ahogyan megoldom a feladataimat, egyre nagyobb lépcsőkre lépegetek, annál nagyobb feladatokat tesznek le az asztalra és nem kapok sok időt a megoldásaikra.

Sok mindent átéltem, sok embert megismertem, megszerettem és elengedtem. Sokat tanultam, tapasztaltam. Tudom, hogy a más élete nem az enyém, ezért csak a sajátom érdekel. Nem adok lehetőséget arra, hogy átérezzem más gondjait, hogy belém rakja a szennyes ruháit aztán elvárja hogy én ki mossam és kiteregessem. NEM. Csak a saját életem érdekel és megyek előre, minden egyes pillanatot átélek, értékelek és próbálok a MOSTBAN élni. Nem ragaszkodom sem emberhez, sem állathoz.

Ismét nagy feladatok elé vagyok kitéve. Sok célom van és mind el fogom érni.

álmodozás. részletkérdés. megfigyelés. tisztánlátás. színek. felfedezés. szeretet.

játékok.
álmok.

üdvözlet.