rozsdás szögek a fiókban

újra együtt egymásért.

Nem vagyok én egy templomba járó valaki. Van hitem és azt úgy magamban szépen fényezem. Tegnap megcsörrent a telefonom. – Eljössz velem templomba, ÉRTE imádkozunk ?! Sok minden átfutott a fejemen:  Nem vagyok még teljesen egészséges, köhögök, izzadok, lépek tízet és elfáradok….. Aztán hirtelen az is beugrott hogy mi a fenét csinálok, kifogásokat keresek? Pont… Tovább »

csendben.

  Csend van, olyasfajta belső csend. Nincs vihar, vitorlázunk szép csendesen a tengeren. Ha az ember nem akar megpihenni, megállítsák. Szörnyű érzések voltak, talán nem is voltam pár napig Önmagam. Csak feküdtem, izzadtam és persze a makacsságommal szövetkeztem: – Nincs semmi bajom. Egy kis megfázást bárki kibír. Aztán igazából nem is az volt. Megszívtam, itt… Tovább »

2011-ben írtam blogot utoljára és feltámadt a szelleme.

és íme az utolsó bejegyzésem: ” úton, új cipővel az új élet fele utazott kopott bőröndjével. ha megkérdezték miért? a válasz halkan : bizalom  keresése. tudta, hogy bárhová érkezik nem fog rózsaszín vattacukor felhőkből harapdálni. elkezdődött a változás korszaka. játszva. színesen. csendben. kakaó-t iszogatva. “ Régen nem csak rengeteget olvastam, de írtam is. Arról álmodoztam, hogy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!